[57-38] [37-18] [17-1]
-Köszönöm.-mosolyogtam,madj amikor belecsípett a nyakamba kicsit hátrahőköltem,de hamar észbekaptam és követtem a kancát,ugyanúgy ugrálva mint ő.Pár percig hajtottam,majd gyengéden meghúztam egy tincset a sörényében és lassú vágtában kezdtem el "menekülni".
|
Bianca elmosolyodott.
- Érezd jól magad itt - szólalt meg kedvesen, majd finoman és játékosan belecsípett a mén nyakába, ezzel játékra hívva. Elkezdett vágtázni, lobogó sörénnyel és farokkal, farönköket ugrálva át, és néha hátrapillantva, hogy a mén követi-e.
|
A hely nagyon szép volt,egész otthonosnak tűnt.
-Hmm...Rendben,maradok,de nem tudom hogy meddig.-mosolyodtam el halványan.
|
Megindult, és másfél órával később visszaértek az eredeti helyükre.
- A tagfelvétel lehetséges - szólal meg.
- És ha akarsz, csatlakozhatsz.
|
-Oh,értem.-ráztammeg a fejem és zöld szemeimmel a kancát méregettem.
-Körbevezetnél,ha megkérlek?Szeretnék kicsit többet tudni a helyről,és talán még úgy is döntök,hogy gyarapítom a ménest...Persze csak ha van tagfelvétel.-mondtam.
|
Még épp hallótávolságon belül voltam így elért hozzám a mén halk szava. Megtorpantam majd puha léptekkel ismét felé közeledtem.
-Ne haragudj, én azt hittem már nem szívesen töltöd velem az időt...-mondtam kissé túl őszintén, így zavaromban lesütöttem a szemem.
|
- Ne menj el - szólt utána halkan. Magának is félt bevallani, hogy jól érzi magát a kancával.
|
Kissé elkeseredve nyugtáztam hogy Engel a továbbiakban nem tart igényt társaságomra.
-Nos mindent köszönök.-biccentettem a legelésző mén felé, majd -olyan halk patadobogásokkal amit sem ember sem állat nem hallhat- elügettem.
|
- Nincsmit - biccentett, majd legelészni kezdett. Unatkozott.
|
-Köszönöm hogy körbevezettél.-mondam kedvesen.-Igazán gyönyörű ez a hely, örülök hogy végül itt maradhattam.-hálálkodtam.
|
- Köszönöm. Castell Islandon vagy, egy ménes területén - mondja és lopva végigméri a mént. Kissé csábosabb tartást és pillantást vesz fel, mert tetszik neki a mén.
|
-Köszönöm,a tied is szép.Igen,új vagyok.-biccentettem.
-Speciel azt sem tudom hova tévedtem,csak mentem amerre vitt a lábam.-forgolódott körbe.
|
- Jah - mondta komoran. Kezdte egy kicsit idegesíteni a kanca.
|
-De amíg nem jön, az überédes *-*
|
- És mikor jön egy anyamedve, látja, hogy a bocsával vagy, az még cukibb - mondta komoran, az oldalára nézve. 3 karomnyom volt ott. Sajgott ám, nem is kicsit.
|
-A macik aranyosabbak. Főleg a bocsok *-*
|
- Nem, mert a farkasok cukibbak - mondta, majd lehajolt, és legelni kezdett.
|
Ugrott egyet, majd miután a farkas elment, megrázta a fejét.
-Akkor is a macik cukibbak.
|
A farkas a kancának ugrott, és a lába felé kapott, Lucky utasítására. Természetesen nem sebezte meg. Mikor Lucky jelzett neki, elment.
|
-Hm... a medvék sokkal cukibbak.-áltt fel a földről, majd lerázta magáról a ráragadt koszt.
|
[57-38] [37-18] [17-1]
|