[57-38] [37-18] [17-1]
Elindult. Másfél óra múlva visszaértek a vezéri sziklára.
- Hm... az illatod is olyan jó, mint amilyen szép vagy te - bókol a kancának.
|
 A csábos tekintetét megtartotta, még akkor is, amikor picit elhúzta a száját. Néha-néha rápillantott a ménre, miközben az körbejárta őt.
|
 Kissé felcsillant a szemem...~Talán kedves is tud lenni..~futott át az agyamon a gondolat.
-Ha nem okoz gondot.-mosolyodtam el.
|
- Hm... nekem a Baby jobban tetszik - vigyorog macsósan, majd közelebb megy, és körbesétálja a kancát, néhol végigsúrolja az orrával.
|
Jó darabig haladt így, majd miután egy mén tárult hozzá, megállt. Kissé csábos tekintetet vett fel magára és rákacsintott az idegenre.
-Hm...majdnem talált, szép fiú. -kicsit megnyalta az alsó ajkát.
-De sajnos tévedtél. A nevem Kesha.
|
Halvány mosoly fut át az arcán.
- Körbevezesselek? - szól egy icipicivel kedvesebb hangon.
- Szép név. Új vagy? - kérdezi, bár tudja a választ.
|
-Rendben.Csatlakozom.-mondtam halkabban, kis idő után. Kilátástalannak tűnt a helyzetem így sok választásom nem volt.
|
-Üdv.-mosolyodtam el.
-Freedom vagyok.-mutatkoztam be.
|
A mén biccentett .
- Csatlakozol? Ha nem, el kell menned - mondja hidegen. Közben észreveszi, hogy a béta eltávolodott tőle.
Észrevett egy kancát(Kesha). Odaüget hozzá.
- Szia kislány - vigyrorog rá . - A nevem Lucky. És a tiéd? Várj, kitalálom. Baby? - kacsintott rá.
A kanca eltávolodott, egy mén irányába(Freedom). Odament hozzá.
- Szia. A nevem Sol Bianca - mosolyog a ménre.
|
 Ahogyan egy új helyen járt, lassan és óvatosan lépdelt a földön. Szárnyait összecsukva, oldala mellett tartotta, de készen arra, hogy bármikor használhassa őket, amint olyan helyzet adódik. Fejét egy idő után kissé lehajtotta, ám árgus szemekkel pillantgatott ide-oda. Figyelte a környezetet, mint kinézetileg, mint veszélyforrásnak egyaránt. Nem hagyta nyugodni, hogy mekkora csend volt körülötte. Ez a csend már kezdett gyanúsan túl nagy csendnek bekövetkezni nála.
Egy új helyen járkált. Fejét magasra tartotta, úgy nézelődött, halvány, szokványos mosollyal az arcán. Farkát kissé magasabbra emelte, zászlósan, akár csak egy arab ló tenné. Ügetése is légies hatást produkált, patái szinte alig érintették a földet.
|
 A miután megtörtént a bemutatkozás, ismét rajtam volt a sor...
-Örülök.-néztem a ménre majd biccentettem a kanca felé. Nem igazán tetszett ez a komorkodás, habár Bianca kedvesnek tűnt...
|
 - Az én nevem Engel, én vagyok a vezérmén. Mellettem Sol Bianca, ő a jelenlegi bétánk - ereszt egy halvány mosolyt Bianca felé, majd újra elkomorulva visszafordul a kancához. Bianca szakadatlanul, kedvesen mosolyog a kancára.
|
 Hátráltam egy lépést hisz úgy tűnt nem látnak szívesen. Feszülten figyeltem a mént és a kancát, majd még egy lépést hátráltam. Nem igazán értettem a helyzetet. lehajtottam a fejem és horkantottam egyet, majd ismét felnéztem a lovakra... Egy kis idő után vettem a bátorságot és megszólaltam.
-Rose vagyok..-próbáltam a lehető legbarátságosabb hangon megszólalni.
|
A nyerítésre mindhárom ló felkapja a fejét, és megindulnak, ám amint Lucky és Bianca meglátja Engelt, megállnak, és folytatják a legelészést. A mén lesúnyt füllel áll meg a lótól 4-5 méterre, és gyanakodva figyeli a kancát. Halk, kurta nyerítéssel hívja maga mellé Biancát, aki meg is jelenik. A béta fél szemmel az idegent, másik szemével Engel-t figyeli. A mén nem szólal meg, csak megfeszített izmokkal gyanakodva figyeli az idegent.
|
 Idegen helyre tévedtem. Nem igazán tudtam merre is vagyok így hát tanácstalanul sétálgattam. Hamarosan megláttam néhány lovat. Pár lépésnyire tőlük megálltam és halkan nyerítettem nekik.
|
A mén lehajtott fejjel vágtázott, felfelé az emelkedőn. A szikla tetején megállt, és körbekémlelt. Egyedül Bianca-t és Lucky-t látta a szigeten. Szomorú volt egy kicsit, de még nem zavarta.
|
[57-38] [37-18] [17-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
• 
Új bejegyzés
Frissítés
